2011. szeptember 13., kedd

Egy internetes barát emlékére

E blog, és e blog első bejegyzésének  létrehozására egy internetes barátom emléke késztetett, Elit ugyan személyesen nem ismertem, csupán az interneten keresztül "beszélgettünk" chat-n,, vagy épp Skypon. .  ..A Dada.net közösségi portálon ismerkedtünk meg, kb. 4 éve... Az általa küldött pps-eket még a mai napig is örzöm a levezleőm külön mappájában........de az utóbbi időben sokszor ott volt a gondolataimban: hogy vajon mi lehet vele?? Üzeneteimre nem kaptam választ... Nem igazán tudtam mire vélni.... vagy inkább nem mertem arra gondolni, hogy egészségi állapota talán rosszabbra fordult...... Zavarni , üzeneteimmel bombázni nem akartam.. mert legutoljára amikor "beszéltünk", azt mondta, hogy nem szeretne "untatni" a bajaival......és ma, amikor a Google keresőbe beírtam a nevét : Tóth Elemér, Eli...., elsőként egy jelent meg, és a néhány sor , hogy :"EGY BARÁTOM TÓTH ELEMÉR Eli emlékére. Ma kaptam a hírt meghalt,Tóth Elemér(62) ,nem akartam elhinni hiszen még pár napja..." . Megdöbbentem és elszomorodtam...Megdöbbentem, hogy elment, és elszomorodtam, hogy miért nem voltam rámenősebb, miért nem kerestem többször... Eltelt 5 hónap, hogy meghalt és én nem tudtam róla...,de örülök, hogy a barátjának tekintett. Úgy gondolom, hogy a szó szoros értelmében: JÓ EMBER volt..
2007. december 26-án ezt írta blogjában:
” Porból lettünk,porrá leszünk” “Elhull a virág,eliramlik az élet” Nem marad utánnunk semmi,csak pár leírt gondolat,fénykép,video,pár hangfelvétel. Aztán ez is az idő homályába vész.Nincs mit tenni,ilyen az élet.
IDŐKERÉK
Örök törvény:”Porból lettünk,porrá leszünk”,az idő kerekét pedig megállítani nem lehet. Élhetsz bármelyik korban, halmozhatsz fel mesés kincseket, mondhatsz bölcsességeket,élhetsz boldogan vagy boldogtalanul, lehetsz bármilyen sikeres, hatalmas ,a sorsodat nem kerülheted el.
Az emberöltőnyi élet úgy elszáll mint egy gondolat.
Tehetségénél és szerencséjénél fogva minden embernek más és más értékű a hagyatéka. Egyébként meg az idők előrehaladtával mindig más és más értékek nyernek prioritást. Az anyagi világban minden száll apáról fiura, nemzedékről nemzedékre, mert igaz az a mondás hogy ” Temetési menet után nem viszik a stafirungot.
Szerencsés ember az aki az életben sok hasznos utravalóval indulhat el. Mindenképpen helyzeti előnybe kerül a többiekkel szemben. Ha szerencséje és szorgalma, kitartása van,kikövezett út vezet számára a sikerhez.
Vannak sokan akik hátrányos helyzetből indulnak, de tehetségesek szorgalmasak, és ha még szerencsések is, akkor szintén sikeresek lehetnek. De mindez nem biztos hogy eggyütt jár a boldogsággal.
Az ember halála után az anyagi javakon kívül- ami ősei hagyatéka, valamint az amit ő gyüjtött ( esetenként harácsolt ) össze nem marad más csak a személyes dolgai. Ha tehetséges és termékeny volt akkor külömböző színtű írások, versek, novellák, regények-külömböző tárgyak amit ő alkotott:rajzok, festmények kisplasztikák, szobrok,fafaragások, stb.
Ha közkincs lett az alkotásaiból, akkor szerencsés mert azok szellemisége marad fenn talán a legtovább. De hosszú távon minden-a szellemiség és az anyagi világ dolgai is feledésbe mennek, és az enyészeté lesznek. Az anyagi dolgok elavulnak, korszerütlenné válnak, és csak nagyon kevés marad fenn az idő rostáján. De ugyanez a helyzet a szellemi alkotásokkal is.
Úgy rakódnak egymásra az idők folyamán mint az adott kor nyomatai. Voltak híres nagy civilizációk, ahol magas szintet ért el a tudomány a művészet. A társadalom is az adott kornak megfelelően magas színtű volt és szervezett. Mégis-minden az enyészeté lett.Csak kevesek vannak olyanok akiknek birtokában van a letünt korok társadalmának, tudományának művészetének az ismerete.
Az emberek életük folyamán nagyon sokszor szembesülnek azzal hogy az anyagi világ sem örök. Ennek ellnére sokszor erőn felül akarnak megszerezni mindent amit fontosnak tartanak, sőt azt is amit nem. Csupán csak a birtoklás öröméért?
És amikor jön a ” kaszás” minden értéktelenné válik a szemében, mindent odaadna azért hogy tovább éljen. Persze kivételek mindig vannak. Vannak akik szegényen, szerény körülmények között, sőt egyre többen nyomorban élik az életüket.
Közülük nem kevesen a a “kaszás” eljövetelében látják a megváltást”
Fenti idézetet itt találtam: http://toteli1948.blogspot.com/
KEDVES ELI!! NYUGODJÁL BÉKÉBEN

2011. szeptember 12., hétfő

Petőfi Sándor: Szeptember végén


Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme, sötét hajam őszbe vegyül már,
A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet...
Ülj, hitvesem, ülj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sírom fölibe?
Ó mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifjú szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörölni véle könnyűimet érted,
Ki könnyedén elfeledéd hívedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!